1 János 3:1-3

1Jn3:1-3
Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, az ő ajándéka, hogy Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. A világ azért nem ért minket, mert nem érti őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, s még nem vált láthatóvá, hogy mikké leszünk. Tudjuk, hogyha látha¬tóvá válik, hasonlókká leszünk hozzá, mert úgy fogjuk őt látni, ahogyan van. Mindenki, akinek ez a benne vetett reménysége megvan, szent tisztaságot ölt magára (meg¬szenteli magát), amiként ő is szentül tiszta.

1. Lássátok(!), mekkora szeretetet.
• Mekkora szeretetet?
• Akkorát, hogy Isten gyermekeinek hívnak minket.
Jn1:12: „Ám mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.”
• Kik hívnak minket Isten gyermekeinek?
• Mindenki. Mennyen/égben, Földön és Föld alatt.
Zsid12:6-11: „»Mert az Úr megneveli, akit szeret s megostoroz mindenkit, akit fiának fogad.« Ha a fenyítésben állhatatosak maradtok, az Isten mint fiakkal bánik veletek, mert melyik fiú az, akit Atyja meg nem fenyít? Ha nevelés nélkül maradtok, melyben mindenkinek része van, akkor fattyak vagytok, nem fiak. Meg aztán, amikor hús szerint való atyáink fenyítettek bennünket, magunkba szálltunk, nem sokkal inkább kell-e magunkat a szellemek Atyja alá rendelnünk? Akkor élni fogunk. Azok ugyan kevés napig s úgy fenyítettek, ahogy nekik jónak tetszett, de ő hasznunkra fenyít, hogy szentségében részesüljünk. A jelenben ugyan egy fenyítés sem látszik örvendetesnek, hanem bánatot kelt, utólag azonban az igazságosság békével teli gyümölcsével fizet azoknak, akik gyakorlása alatt állnak.”
1Kor11:32: „Ha ítél is az Úr, csak nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt ne sújtson ránk a kárhoztató ítélet.”
1Pt4:17: „Mert itt az idő, hogy az Isten házától elindulva elkezdődjék az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, mi lesz a végük azoknak, akik az Isten örömüzenetének nem engedelmeskednek?”
• És azok is vagyunk! Nem csak mondják, hanem valóság! Tudunk vele élni?

2. A világ nem ért minket,
• hogy miért élünk úgy, ahogy, miért vagyunk olyanok, amilyenek.
1Kor1:18: „A keresztről szóló ige ugyanis ostobaság azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma.”

3. Most → majd
• MOST Isten gyermekei vagyunk; MAJD valamivé leszünk, de ez még nem lett láthatóvá (1:2, 3:5,8)
• Hasonlóvá leszünk hozzá, MERT meg fogjuk őt látni (||láthatóvá lett Jézus, hogy lebontsa a vádló munkáit. 3:8)
2Kor3:18: „Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.”

4. Megtisztítja magát
ἁγνίζω (hágnídzó): (szín)TISZTÁVÁ-tesz, megtisztít, átv. ért-ben erkölcsileg is. A ἁγνός (hágnósz), (szín)TISZTA szóból származik, amely viszont a ἅγιος (hágiosz): SZENT szóval lehet azonos eredetű.
SZENT: Személyekre alkalmazva: olyan teremtmény, aki kapcsolatba került Istennel. Ez magától értetődően jelenti a világtól és annak szennyétől való elkülönülést. A szent szó bizonyos vonatkozásokban erkölcsi jelentéssel bír, pl. Jel4:8)
• Megszenteli, azaz Isten számára elkülöníti magát – amiből következik, hogy a világtól elhatárolja magát.